A népzene szerepének párhuzamai a törökországi és hazai iskolai zeneoktatásban

Absztrakt

A tanulmány a törökországi és magyarországi népzene 17. századtól kezdődően betöltött szerepét, illetve jelenlegi használatát mutatja be az iskolai zeneórák keretében. Vizsgálja a népzene jelentőségének felfedezését, annak idejét, és a népzene szerepének növelésével kitűzött célokat. Összehasonlítja a két vizsgált országban a népdalgyűjtés kezdetét, a népzene bekerülését az oktatásba és a zenei tantervekbe, illetve népszerűségének növelésére is javaslatot tesz. Párhuzamba állítja a két nemzet népzeneoktatásának kérdését és a fentebb írt előzményeket a 17. századtól a 20. század végéig, továbbá említi a törökországi népzenekutatás magyar vonatkozását is. A népzeneoktatás kifejezés a népzene iskolarendszerű oktatását jelenti, mely a tanulmányban abban az értelemben szerepel, miszerint a normál tantervű, mindenki által elérhető iskolai énekoktatáson belül tanítja a népzenét. Kitekint az iskolai zeneoktatás jelenlegi trendjeire más európai országokban, különös tekintettel a népzenehasználtra, így felállítva az elméletet, hogy a vizsgált országok zeneóráin is hasonlóan fontos szerepet kap a népzene, mint a törökországi és magyarországi énekórákon. Összegezve látható, hogy a népdalok (török meghatározásban névtelen dalok) jelentős részét képezik az énekóráknak a transzferdaloknak nevezett más népek népdalaival és az anyanyelven énekelt, népzenei alapú iskolai dalokkal együtt, mely utóbbi két fogalom szintén népzenét, népzenei alapú dalokat jelent. A kezdetekben kitűzött, népzenével elért nemzeti célok napjainkig meghatározóak mindkét országban, bár a kutatások azt mutatják, hogy a tanulók kevésbé érdeklődnek iránta. Ennek ellensúlyozására születettek jó gyakorlatok, melyeket bemutat a tanulmány. A téma feldolgozásához a magyar, török és angol nyelvű irodalomban vizsgáltam a zene különböző műfajait és használatát a századok során, különös tekintettel a népzene szerepére és oktatására.