Lemorzsolódási rizikó és a sikertelenség aránya a középfokú oktatásban Szektorközi összehasonlítás a hátrányos helyzetű megyékben

Absztrakt

A szakképző iskolára jellemző magas lemorzsolódási arányokat számos hazai vizsgálat igazolta. Elmondható továbbá, hogy a korábbi fenntartó szerinti eredményesség mutatóiban jellemzően az egyházi intézmények előnye mutatható ki a szülők családi hátterében, a tanulói teljesítményekben és az alacsonyabb lemorzsolódási arányokban. Kutatásunk során hátrányos helyzetű megyékben vizsgáljuk a fenntartó szerinti eltéréseket a középfokú oktatási programtípusokban. Elemzésünk során a Központi Információs Rendszer lemorzsolódás veszélyeztetettség jelző moduljának (KIR2ESL) 2016/2017 tanév végétől a szakképzési törvény életbe lépéséig (2019/2020) rendelkezésre álló adatait használtuk. Kutatásunk fő kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan alakul a lemorzsolódási rizikóval fenyegetett tanulók között az évismétlők aránya fenntartók szerint az egyes képzési típusokban. Célunk az egyházi és állami fenntartású intézmények összehasonlítása volt a lemorzsolódási rizikó csökkentésének sikertelensége szempontjából. Eredményeink szerint az országos adatokat tekintve, az általános középfokú képzés esetében egyértelműen az egyházi gimnáziumok fölényét láthatjuk, mind a tanulói létszám, mind pedig az alacsonyabb veszélyeztett tanulói arányokban. Eredményünk egybecseng a vizsgált hátrányos megyék tendenciáival, ugyanakkor a szakképzési programtípusok esetében a diákok inkább az állami intézményeket preferálják. A sikertelenségi mutatónk tekintetében a hátrányos helyzetű megyékben valamennyi programtípus esetében az állami fenntartású intézmények voltak sikeresebbek a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulóik felzárkóztatásában az egyházi intézményekhez képest.