Határ-esetek, átmenetek

Absztrakt

Némi magyarázatra szorul, hogy egy pedagógiai-neveléstudományi diskurzusban megszólalni szokott értelmiségi miért bátorkodik szót kérni folklór-ügyben. Tartozom annyi önvallomással, hogy eszmélésem során (illetve születésem előtt) szüleim közvetlen baráti-munkatársi körébe tartozott Honti János, Kovács Ágnes, Kaposi Edit, Török Erzsi és Dobos Ilona is. Anyám, Petrolay Margit meseesztétikai-művelődéstörténeti esszéjében foglalkozott a témával, apám – s ez tán még közelebb áll az alább ismertetett mű tartalmához – a klasszikus antikvitás és a folklór határait kutatta
írásaiban. A budapesti Radnóti Gimnáziumban előttem járó csodált nagylány-iskolatársak voltak Nagy Ilona és Verebélyi Kincső (a kötet megannyi hivatkozásának szerzői), tanárjelöltként ugyanitt Voigt Vilmos tanított irodalmat. Első, könyves publikációmban ő is szerző volt, a hetvenes évek elején irodalomtanárunknak, Kovács Endrének a tiszteletére írott tanulmánykötetben, s itt értelmezte elsőként a folklorizmus-jelenségeket.