A korrupcióellenes pszichológiai beavatkozás

Absztrakt

Számos kutató egyetért abban, hogy a korrupció gyökeres kiirtásához szakértői beavatkozásra van szükség egy szervezetben, ami átfogó változtatásokat foglal magába, mind a munkacsoportok szerkezeti felépítését és a szervezeti folyamatokat, mind pedig az alkalmazottak mentális modelljeit illetően (például: Tushman és Romanelli, 1985; Anand, Ashforth és Joshi, 2005). Misangyi és szerzőtársai (2008) egyetértenek ezzel, hozzátéve, hogy az említett változtatások, valamint az etikai tudat növelése és az üzleti/ügyviteli szabályzatokról, illetve rendeletekről kialakított tudat fejlesztése mellett még az alkalmazottak kollektív korrupcióellenes identitásának kialakítása és népszerűsítése is elengedhetetlenül fontos. Ezenfelül meg kell változtatni a formális és nem formális szervezeti kultúrát, mégpedig a javadalmazási rendszer megújításával, etikai bizottságok alakításával és az erkölcsi vezetés kiépítése révén. Mindezekre a változtatásokra pedig azért lenne szükség, hogy a szervezet tagjai felismerjék az új etikai szabályokat, azonosuljanak velük és a jövőben betartsák őket. Boeker (1997) azt is hozzáteszi, hogy az ilyen változtatásokat egyszerűen lehetetlen volna véghezvinni, ha nem bíznának meg olyan szervezeten kívüli személyeket, akik megfigyelői szemszögből javasolnának módosításokat, követnék azok véghezvitelét és értékelnék az eredményeket. Végül, ha egy szervezet már átesett egy korrupciós botrányon, felmerül a kérdés, van-e reménye egyáltalán, hogy visszanyerje etikai hitelét. Pfarrer és szerzőtársai (2008) felkínálnak egy rehabilitációs modellt, olyan irányelvekkel, amelyeket egy szervezetnek követnie kellene ahhoz, hogy visszanyerhesse a megbízók/hitelezők bizalmát. Ha a korrupcióellenes intézkedés általános vonatkozásairól van szó, Misangyi és szerzőtársai (2008) két megközelítési módot határoznak meg: a (köz)gazdasági-jogi és a pszichológiai megközelítést.