Kibernetikai állatkert az iskolában

Absztrakt

A kibernetika az 1950-es, 1960-as években jelent meg Magyarországon. A kibernetikai paradigma feltűnt a pedagógiában is, a kibernetika módszereit megpróbálták felhasználni az oktatásban. Felvetődött az igény arra is, hogy szemléltető eszközökkel hozzák közelebb az új tudományt a diákokhoz. Az eredetileg a kutatói, egyetemi szférához köthető első kibernetikai állatmodelleknek lettek követői a magyar középiskolai szférában is. A kibernetikai szakkörökhöz kapcsolódó állatmodellekre a magyar sajtó is felfigyelt. A tudományos ismeretterjesztés céljára is használt demonstrációs eszközök az informatikai gondolkodás korai megjelenései a magyar oktatásban. A tanulmány néhány kiemelkedő magyar példával mutatja be az állatmodelleket. Katicabogár Szegeden, Egér Budapesten, Teknősbéka Túrkevén – egy egyetemi és két középiskolai példa szemléleti, hogy a robotika előzményei nem is álltak távol az 1960-as évek emberétől. Az állatmodellek nyomában jelentek meg az oktatórobotok. Az oktatórobotok fejlesztésében az állatmodellek és a Papert-féle LOGO-pedagógia is inspirációként szolgált. A magyar iskolákban is használt robotméhecskék mellett saját tervezésű készleteket is készítenek a robotikaversenyek szereplői. Néhány esetben közvetlen tisztelgés is megfigyelhető a korai kibernetikusok iránt. Az állatmodellekre úgy gondolunk, mint a robotika előzményeire. A szemlélőre ma is hatást gyakorolnak, mert nemcsak tudományos felépítésük, de a fizikai megjelenésük is érdekes. Élő szervezetekre emlékeztetnek, ezért voltak újszerűek a maguk korában – és ezért inspirálóak még napjainkban is. A tanulmány egy narratív történeti visszatekintés a magyarországi állatmodellekről, elsősorban – de nem kizárólagosan – a közoktatás szférájából vett példákkal.