Reziliencia a hazai neveléstudományi diskurzusban Kutatástörténet statisztikai megközelítésben

Main Article Content

Szirtes-Tankó Tünde

Absztrakt

A reziliencia a neveléstudományban egy relatíve új téma nemzetközi szinten is, a hazai kutatásoknak pedig még rövidebb a múltjuk, kb. feleannyi idősek. Az első publikáció 2012-ben jelent meg, az első és eddig egyetlen kutatástörténeti áttekintés 2016-ban volt. Statisztikai megközelítésű, friss kutatástörténeti elemzésünk célja, hogy a rendelkezésünkre álló adatbázisokból kigyűjtve a 2012 és 2022 között megjelent magyar nyelvű publikációkat, összképet alkossunk a legfőbb tendenciákról – kik, mikor, milyen formában írtak, ezek hol jelentek meg, milyen módszerrel és kik körében vizsgálódtak. Összesen 109 magyar nyelvű, releváns neveléstudományi publikációt sikerült azonosítanunk. A tanulmány első felében a formai sajátosságokra koncentrálunk, majd a címek kulcsszavaira és az absztraktokra építve, néhány alapvető tartalmi sajátosságot veszünk sorra röviden, mivel terveink szerint ezt egy másik tanulmányban részletesebben is elemezni szeretnénk a jövőben. Eredményeink alapján, ha meg kellene határozni, hogy milyen egy rezilienciával foglalkozó tipikus hazai publikáció, akkor azt mondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel az elmúlt évtized második felében jelent meg, kezdő kutató tollából, rövidebb terjedelmű (szakcikk vagy könyvfejezet), amely kvantitatív vizsgálat keretében vizsgálta elsősorban a felsőoktatási szférát, a hátrányos helyzetű egyetemi hallgatókat. Az elmúlt bő évtized máris számos, empirikusan is alátámasztott eredményt hozott a hazai neveléstudomány számára, és elemzésünk alapján úgy látszik, hogy van még potenciál a további kutatásokra is. A tartalmi elemzés alapján különösen előremutatóak és hasznosak lennének a további empirikus – és lehetőleg a rezilienciához jól illeszkedő longitudinális – vizsgálatok a pedagógusok, a kisiskolások és az iskolák körében.

Letöltések

Letölthető adat még nem áll rendelkezésre.

Article Details

Hogyan kell idézni
Szirtes-Tankó, T. (2023). Reziliencia a hazai neveléstudományi diskurzusban: Kutatástörténet statisztikai megközelítésben. Iskolakultúra, 33(10), 56–75. https://doi.org/10.14232/iskkult.2023.10.56
Rovat
Szemle

Hivatkozások

Bass, L. & Darvas, Á. (2008). Gyerek jól-lét – szociálpolitika – gyerekintézmények. MTA Közgazdaságtudományi Intézet.

Békés, V. (2002). A reziliencia-jelenség, avagy az ökologizálódó tudományok tanulságai egy ökologizált episztemológia számára. In Forrai, G. & Margitay, T. (szerk.), Tudomány és történet: Tanulmánykötet Fehér Márta tiszteletére (215-228). Typotex.

Berbés-Blázquez, M. & Scott, D. (2017). The development of resilience thinking. Tourism and Resilience, 9–22. CABI. DOI: 10.1079/9781780648330.0009

Borazon, E. Q. & Chuang, H-H. (2023). Resilience in educational system: A systematic review and directions for future research. International Journal of Educational Development, 99. 102761. DOI: 10.1016/j.ijedudev.2023.102761

Bourbeau, P. (2018). A genealogy of resilience. International Political Sociology,12(1), 19–35. DOI: 10.1093/ips/olx026

Ceglédi, T. (2012). Reziliens életutak, avagy A hátrányok ellenére sikeresen kibontakozó iskolai karrier. Szociológiai Szemle,22(2), 85–110.

Ceglédi, T. (2018). Ugródeszkán: reziliencia és társadalmi egyenlőtlenségek a felsőoktatásban. CHERD-Hungary.

Erdei, R. (2015). Reziliencia a pedagógiában – a kockázat ellensúlyozása pedagógiai eszközökkel. Pedagógusképzés, 27–43. DOI: 10.37205/tel-hun.2014-2015.02

Fehérvári, A. (2019). Eredményesség- és méltányosságkutatások a magyar közoktatásban. Szisztematikus irodalomáttekintés 1990–2019. Iskolakultúra,31(4), 90–108.

Homoki, A. (2016). A reziliencia recepciója a hazai neveléstudományi kutatásokban. In Pusztai, G., Bocsi, V. & Ceglédi, T. (szerk.), A felsőoktatás (hozzáadott) értéke: Közelítések az intézményi hozzájárulás empirikus megragadásához. Partium Kiadó – Új Mandátum Könyvkiadó. 78–90.

Homoki, A. (2020). A reziliencia egyéni nézőpontú megközelítései a humán segítés nemzetközi és hazai gyakorlatában. Szociálpedagógia, 15, 52–68.

Kozma, T. (2013). Pedagógiából neveléstudomány. Neveléstudomány, 1(1), 91–105.

Rayman, J. & Varga, A. (2015). Reziliencia és inklúzió. Romológia, 3(10), 9–28.

Szokolszky, Á., Palatinus, K. & Palatinus, Zs. (2015). A reziliencia mint a komplex dinamikus fejlődési rendszerek sajátossága. Alkalmazott Pszichológia,15(1), 43–60.

United Nations Educational Scientific Cultural Organization (2021). Building back resilient: how can education systems prevent, prepare for and respond to health emergencies and pandemics? https://unesdoc.unesco.org/ark:/48223/pf0000375278.

Van Breda, A. D. (2018). A critical review of resilience theory and its relevance for social work. Social Work/Maatskaplike Werk, 54(1), 1–18. DOI: 10.15270/54-1-611

Varga, A. (2017). Inkluzivitás napjainkban: hátrányos helyzetű, roma/cigány fiatalok életútja. Educatio,26(3), 418–430. DOI: 10.1556/2063.26.2017.3.8