A technostressz csökkentésének lehetőségei a felsőoktatás eredményes digitalizációjáért

Absztrakt

A tanulmány a technostressz egyes befolyásoló tényezőit vizsgálja a felsőoktatás hatékony digitalizációs folyamatainak támogatása érdekében. A technológiahasználat során fellépő különféle nehézségek szorongást és feszültséget válthatnak ki, ami pszichológiai és fizikai stresszhez vezethet. A technostresszként ismertté vált jelenség jelentősége az oktatási kontextusban egyre hangsúlyosabb, hiszen az új technológiák folyamatosan és egyre szélesebb körben nyernek teret az oktatási és kutatási folyamatokban egyaránt. Vizsgálata és hatásmechanizmusának feltárása kiemelkedően fontos annak tudatában, hogy mind a technológiahasználati szándékra, mind a konkrét digitáliseszköz-használatra negatív hatással bír (Joo és mtsai, 2016; Maier és mtsai, 2015; Suh és mtsai, 2017). Az értekezés alapjául szolgáló kutatást 2022 első negyedévében végeztük a Károli Gáspár Református Egyetem oktatói körében (N = 116), online kérdőív segítségével. Az összegyűjtött adatokat a SEM modellt (structural equation modeling) használva a PLS (partial least squares) eljárás alapján elemeztük, a SmartPLS 4 program segítségével.1 Kutatási eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a technostressz kialakulását és annak erősségét meghatározó faktorok lehetnek a digitális pedagógiai kompetencia, a munkatársi támogatás, valamint az IKT-önhatékonyság. A leírt hatásmechanizmusok alapján a tanulmány az oktatói technostressz hatékony csökkentésének lehetőségeit járja körbe a felsőoktatásban - konkrét gyakorlati példák segítségével -, feltárva a belső és külső erőforrásokat, melyek egyéni és környezeti tényezőkként meghatározónak bizonyulhatnak.