Fogódzó

Absztrakt

Lackfi János (L. J.) és Vörös István (V. I.) Változatok klasszikus magyar gyerekversekre alcímmel jelentette meg Apám kakasa című közös kötetét. A változat vajon átírást, paródiát, stílusvariációt, pastiche-t jelent? Miért tartották ezt szükségesnek? A meglévő kánont kritizálják, új kánont akarnak teremteni vagy paródiáról van szó, játékról, közös „örömgyakorlatokról”? Ha nem tartják jónak a meglévő gyerekverseket, mit hiányolnak belőlük? Mi többet kínálnak, ezért mit veszítenek el? Leszögezném, hogy üdvözlendőnek tartom a kezdeményezést, azonban számos kérdést felvet, gyerekneveléstől olvasásra nevelésen át a kortárs irodalom kulcskérdéseiig.