Profán triptichon. Hibrid testek és medialitás Nemes Anna munkáiban

Main Article Content

Dombai Dóra

Absztrakt

A tanulmány fókuszában Nemes Anna képzőművész és filmrendező testábrázolásainak „hármasoltára” áll. Ezekben a festészet, a dokumentumfilm, és a fikciós játékfilm különböző mediális stratégiái révén a testfelfogások gazdag jelentéshálózatot alkotva rétegződnek egymásra a hús heterogén burjánzásában. Ez a mindig nyitott, soha le nem záruló mutációs folyamat, mely egy hibrid, formátlan, transzgresszív új esztétika felé mutat, intenzív párbeszédben áll a testről szóló kortárs dizskurzusokkal, különösen a poszthumanisztikus kutatás egyes elméleteivel. Az új materializmus diszkurzusa a kultúraelméleti vizsgálódások középpontjába emelte a hús masszaszerű, burjánzó, performatív tömegét. Ez az elméleti keretezés különösen adekvát választás Nemes testábrázolásainak vizsgálatakor. A hús extenzív megjelenése a hagyományos esztétika határain túlra mutató, felforgató jelenségként áll előttünk, mely nemlineáris plaszticitásával szétfeszíti a nyugati filozófiai gondolkodás logocentrikus kereteit, szörnyűségként áll előttünk. Nemesnek a képzőművészetet és a filmkészítést egyaránt magába foglaló pályáját vizsgálva megállapítható, hogy az eltérő médiumok sajátos belső struktúraszervezési elvei alakítják azt, ahogyan ez az immanens szörnyűség megmutatkozik előttünk. Míg a festmények önmagukba visszaforduló, ritmikus időbelisége lehetőséget ad a hibrid testek dezantropomorfizáció határáig való eljutásra, addig a Beauty of the Beast dokumentumfilm a női testépítők naturalista-realista filmképi bemutatásával a konvencionális nyugati szépségeszményen túlra mutató szökésvonalakat tár elénk. A Szelíd című dokumentarista játékfilm, triptichon középső paneljeként, a fenti két megközelítés szintézisét adja. Míg a fikció a testbe zárt individuumhoz való hozzáférést teszi lehetővé, a narratív film sajátos időbelisége a teljes dekonstrukció ellen dolgozik. A Szelídben tehát nem a poszthumanisztikus, hibridizált esztétika perverz dekonstrukciós eljárásának csúcsra járatódását látjuk. Ugyanakkor, bár az antropomorfitás határán innen marad, mégis hangsúlyosnak tűnik a választás, hogy éppen egy női testen keresztül mutatja be Nemes a tömeggé váló hús szubverzív jellegét.

Article Details

Hogyan kell idézni
Dombai, Dóra. 2024. „Profán Triptichon. Hibrid Testek és medialitás Nemes Anna munkáiban”. Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat 14 (1):143-59. https://doi.org/10.14232/tntef.2024.1.143-159.
Rovat
Tanulmányok
Információk a szerzőről

Dombai Dóra, Független kutató

Dombai Dóra, független kutató. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom, filmtudomány és esztétika szakán végezte. Rendszeresen publikál filmkritikákat, elemzéseket és társadalmi témájú esszéket. Érdeklődési területe a kortárs magyar filmművészet, a feminista kritika és a környezetesztétika. Fiatal magyar rendezőnőket vizsgáló első monográfiája Pályaindulások címmel jelenleg előkészületben van. E-mail: schubert.dombai.dora@gmail.com