Termelő testek: Veres Attila a „Tranzisztor” című novellájának értelmezése

Absztrakt

A tanulmányban Veres Attila A valóság helyreállítása (Agave, 2022) című kötetének „Tranzisztor” című novelláját vizsgálom a kötet másik szövegéhez, a „Kapcsolattartásra kijelölt személy”-hez kötődő intertextuális kapcsolatainak tükrében. Veres kötete a valóság fogalmát kérdőjelezi meg, egymással versengő, illetve párhuzamosan létező, valóságokat és Magyarországokat mutat be a fantasztikum eszköztárával. Ebben a multiplikálódott (szöveg)világban a „Tranzisztor” című novella azt a kisebbségi és kiszolgáltatott helyzetet teszi hangsúlyossá, amely a marginalizált, kizsákmányolt és kitörésre (szinte) képtelen társadalmi csoportokat jellemzi. A történet szerint a mélyszegénységben élők számára az egyedüli „kitörési lehetőséget” a gyári munka jelenti. A munkások egy sárszerű anyagot esznek, amelyet a szervezetük átalakít és tesz a világok közötti kapcsolat létrehozására alkalmas termékké. A főszereplő nő nem csak erre a termelésre képes, hanem arra is, hogy megteremtse a különböző világok közötti kapcsolatot. Elemzésem azt mutatja be, hogy a főszereplő nő teste miként kerül kizsákmányolásra, miként válik szó szerint termelő testté természetes anyagcsere funkciói révén. Illetve azt vizsgálom, milyen társadalmi mobilitási, átalakulási lehetőségek adottak a mélyszegénységből való kitörésre. A másik novella segítségével pedig megmutatom, milyen a hatalmi gépezet működését, a társadalmi és önkizsákmányolás elrejtésének módozatait, melyek eredményeként a kapitalizmust szolgáló matériává alakul át a szubjektum.