"Az egész testemmel hallok" - Szonorikus testek jelenlét és nem-jelenlét határán
Main Article Content
Absztrakt
Németh Hajnal alkotásainak gyakran láthatatlan, jelenlétükben kizökkentett vagy elnémított tárgyai vizuális, aurális vagy testi hiányként manifesztálódnak. Zene, hangok, zörejek áramlanak a kiállítótérben, ezzel, Don Ihde terminusát idézve, alak-jelleget biztosítva a térben fellelhető tárgyaknak, beleértve a látogatók testét is. A hiány szükségszerűen alternatív narratívák, identitások és tárgyak egész sorát idézi meg, hogy egzisztenciális bizonytalanságunkat némileg helyre billenthessük. Németh egyfelől a látható és a tapintható merleau-ponty-i szinergiáján keresztül teremti meg művei pluralizmusát, másrészt pedig a formák, felszínek és belső terek hagyományosan mellőzött szonorikus minőségét aknázza ki Ihde aurális fenomenológiáját idézve. Művei a szubjektum újrateremtődésére tesznek kísérletet, ott ahol a hallható, a látható és a tapintható egymásba hatol és egybefonódik.