Egy pedagógiai paradigmaváltás lehetséges nevelésfilozófiai alapjai – Karikó Sándor: A nevelésfilozófia alapjairól PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Lesku Katalin   
2011. május 29. vasárnap, 14:30

Az utóbbi évtizedekben lejátszódó globalizációs folyamatok határozott változást hoztak világszerte és hazánkban egyaránt. A XXI. századi Európát az egyre jobban felgyorsuló élettempó jellemzi, amelyet az újabb és újabb technológiák szüntelen fejlődése, és a fejlődés hatására bekövetkező gazdasági és társadalmi változás okoz. Ebben az összetett társadalmi, sokszínű politikai világban az embereknek egyre nagyobb az igénye arra, hogy naprakész információkhoz, tudáshoz jussanak. A társadalom szerkezetét a tudásáramlás, -eloszlás és
-feldolgozás határozza majd meg.

Ebben a folyamatban átalakulnak a kulturális és társadalmi fogalmaink. Ez az átalakulás pedig egy pedagógiai paradigmaváltás alapjait kell, hogy jelentse. Ehhez a paradigmaváltáshoz mutat egy lehetséges irányt Karikó Sándor „A nevelésfilozófia alapjairól” című könyve, amelyben arról olvashatunk, miként nyilvánul meg a filozófia a nevelésben, illetve a nevelés a filozófiában.

A szerző arra vállalkozik, hogy bevezesse olvasóját a nevelésfilozófiai – tágabb értelemben a filozófiai – gondolkodás alapjaiba, hiszen „a filozófia olyan ismeret kiapadhatatlan forrása, amelynek segítségével tudatosabban vagyunk képesek formálni életmódunkat és meghatározni cselekvési alternatíváinkat”[1]

Karikó Sándor az Előszóban a kötet megírásának szükségességét azzal magyarázza, hogy a nevelésfilozófiai jellegű kutatásokban egyaránt gazdag és kiaknázatlan lehetőségek adódnak mind a filozófia, mind pedig a neveléstudomány számára. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben és főként napjainkban egyre több nevelésfilozófiai műhely körvonalai rajzolódnak ki, amelyek nemzetközileg is elismert kutatások formájában hívják fel a figyelmet erre a fontos társadalomtudományi területre. Kiemelkednek ezek közül a műhelyek közül azok, amelyek egy értékszempontú neveléselméleti modell megalkotására vállalkoznak. A napjainkban érzékelhető értékváltások /értékválságok/ megjelenésére reflektáló új neveléselméleti koncepció komoly elméleti alapokra építkezhet. Ha csak a napjainkban rendelkezésre álló szakirodalmat tekintjük, akkor is igen gazdag forrásanyagra lelhetünk. Bábosik István[2], Gáspár László[3], Magyari Beck István[4], Nagy József[5] és mások munkái számos új megközelítéssel gazdagították a magyar neveléstudományt, nevelésfilozófiát. Ebbe a körbe tartozik a kötet szerzője is, aki a filozófia irányából jut el egy értékszempontú nevelésfilozófiai felfogáshoz. Munkájának célja egy elsősorban tanítóknak, óvodapedagógusoknak és gyógypedagógusoknak írt jegyzet elkészítése volt, amely azonban a nevelésfilozófiai gondolatok közérthető, életszerű tárgyalásával szélesebb olvasóközönség számára is érdekes olvasmánnyá válhat.

A könyv első nagy fejezetében a filozófia, a nevelés és a nevelésfilozófia fogalmainak értelmezését, kapcsolatrendszerét mutatja be a szerző. A terminológiai problémák tisztázásával a filozófiában kevésbé jártas olvasók számára is megteremti annak a lehetőségét, hogy az olyan, a mindennapi életünk részét képező kérdésekről, mint például a szerelem, a munka, a halál a maga teljességében gondolkodjanak.

A második fejezet a nevelés tárgykörét vizsgálja. A nevelés irányultságával kapcsolatban Démokritosz máig érvényes felismerése adja a kiindulópontot. Eszerint a gondolat szerint a nevelés lényege, hogy átalakítja az embert, s ezen átalakítás természetet jelent. Ezt a gondolatot Karikó azzal egészíti ki, hogy új természetet jelent, ami kapcsán eljutunk a végső konklúzióig: a nevelés világát a céltudatosság működteti.

A következő fejezetben a nevelésfilozófia egyik, ha nem a legfontosabb alapkérdését, a közösség és az egyén viszonyát mutatja be a szerző. Egy általános, napjainkat jellemző jelenségre hívja fel az olvasó figyelmét azzal, hogy leírja: a pedagógiai gyakorlatban nagy szerepet tulajdonítunk a közösségnek, gondoljunk csak a közösség nevelő hatására, a társadalmi együttélésben mégis az egyéni érdekek kerülnek előtérbe. Karikó a közösség-egyén viszonyának vizsgálatához a bölcselettörténet e kérdéssel kapcsolatos néhány ellentmondásából indul ki. Arisztotelész, Marcus Aurelius, Helmut Plessner, Hamvas Béla írásait elemzve végül eljut a marx-i gondolatig: közösség nélkül nincs emberi világ. A fejezet hátralévő részében a való életből vett példákkal támasztja alá Marx elméletét, s mutatja be a közösség jellemzőit, az egyén és közösség egymásra való kölcsönhatását.

Karikó Sándor több önálló fejezetet is szentel az emberek mindennapi életében központi szereppel bíró témák, a munka, a szerelem, a konformitás és a halál nevelésfilozófiai szempontú tárgyalásának.

A munka nevelésfilozófiai megközelítése című fejezetének kiindulópontja a munka társadalmi megítélésben betöltött szerepének bemutatása, utalva a munkanélküliségből fakadó problémákra is. A szerző már a fejezet elején megfogalmazza a nevelésfilozófia szerepét a munka fogalmának értelmezésében, hiszen véleménye szerint az tisztázhatja „mi a munka lényege, majd előmozdíthatja a munkával kapcsolatos káros beidegződésektől, téveszméktől való megszabadulásunkat.”[6] Miután az olvasó megismerkedett a munka fogalmi rendszerének változásaival, két a való életből vett példa végiggondolásával győződhet meg arról, hogy mennyire káros az emberi életre a munkamánia.

Az egyik legszebb és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó témával a szerelem és a nevelés összefüggéseinek vizsgálatával foglalkozik a következő fejezet. Ennek keretében filozófusok, költők, írók szerelemfelfogását nyomon követve kapunk képet arról, hogy a szerelem hogyan függhet össze a nevelés, a nevelhetőség problémájával, továbbá milyen tanulságok vonhatók le Platón, Marx, Shakespeare és József Attila szerelemkoncepciójából a gyakorlati nevelőmunka számára. A legfontosabb következtetés, amelyet minden ember érzékelhet is, az, hogy a szerelem hatással van társas kapcsolatainkra, szűkebb-tágabb környezetünkre. Ezt a hatást a nevelésnek pedig figyelembe kell vennie.

Lehet-e halálra nevelni? – kérdezi Karikó Sándor már a következő fejezet címében, mintegy érzékeltetve a halál problematikájának mindennapi életünkben betöltött szerepét, fontosságát. Az ókori bölcs, Epikurosz gondolatát elemezve próbálja megfejteni, hogyan viszonyulunk a halál-jelenséghez. Epikurosz filozófiai elméletének, amelyben „leszerel bennünket a halál-téma bármilyen szintű vizsgálatáról”[7] gyümölcse a halál témáját önmagából nem kizáró pedagógia megszületése.

A könyv utolsó fejezete a konformitást állítja középpontba. A rövid történeti összefoglalás megfelelő alapokat kínál a fogalom aktuális kérdéseinek áttekintéséhez. Erre a szerző oly módon vállalkozik, hogy egyfelől pillanatfelvételt készít a meghatározás tartalmi jegyeit bemutató valós élethelyzetekről, másfelől bemutat egy manapság egyre többeket érdeklő, érintő témát a pedagógiai vizsgálódások köréből. Arra törekszik, hogy a konformizmus-nonkonformizmus dilemmáját ne egy lezárt kérdéskörként, hanem a nevelés előtt álló konkrét feladatként mutassa be.

Karikó Sándor hiánypótló könyve a nevelésfilozófiai gondolkodásmód megismerésének, elsajátításának egy lehetséges útja. Az izgalmas, ugyanakkor tanulságos olvasmány a nevelésfilozófia néhány, a ma emberét foglalkoztató kérdését tárja fel az olvasó előtt, aki a könyvet olvasva mind nagyobb késztetést érez ezeknek a kérdéseknek a végiggondolására, esetleg saját életére való kivetítésére. Emiatt ez a nevelésfilozófiai jegyzet megfelelő útmutatást ad a paradigmaváltásban, ahol átértékelődik a pedagógia, a pedagógus és végső soron az oktatás szerepe is.

Karikó Sándor: A nevelésfilozófia alapjairól. SZEK JGYF Kiadó, Szeged, 2009. 65 o.



[1] Szécsi Gábor: A filozófia mint tanítható gondolkodásmód és életforma – Boros János: Filozófia!. In: Magyar Tudomány, 2009/09. 1143. o.

[2] Bábosik István: A modern nevelés elmélete. Theloss Kiadó, Budapest, 1997.

[3] Gáspár László: Neveléselmélet. Okker Kiadó, Budapest, 1997.

[4] Magyari Beck István: Javaslat egy „Pedagógiai axiológia” című tárgy bevezetésére a tanárképzésben. Fejlesztő Pedagógiai II-III., 1995.

[5] Nagy József: Nevelési kézikönyv. Mozaik Kiadó, Szeged, 1996.

[6] Karikó Sándor: A nevelésfilozófia alapjairól. SZEK JGYF Kiadó, Szeged, 2009. 33. o.

[7] Karikó Sándor: A nevelésfilozófia alapjairól. SZEK JGYF Kiadó, Szeged, 2009. 53. o.

 

Copyright © VEGA 2000 Bt. & Iskolakultúra