Gábor Ignác életműve PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Frick Mária   
2011. május 29. vasárnap, 13:15

Az engem már több alkalommal szellemi kalandra szólító szerkesztőség hatására ragadtam „tollat”. A szerkesztőtől kaptam a Gábor Ignácról szóló könyvet elolvasásra, s ha kedvem támad recenzálására is. (Nem tudom ugyanis leemeltem volna-e magamtól a könyvtár polcáról.). Miután hetekig forgattam-melengettem kezemben a kötetet, végül is az előszó utolsó mondata keltette fel bennem a vágyat, hogy megismerkedjem a még nem oly távoli előddel. Az előszó első mondatai „adósságtörlesztésről” szólnak, hogy tehát szakmánk megint méltatlanul feledkezett el valakiről, s hát – mi tagadás – ez a felejtés is a „holokauszt-tagadás” szolid formája. ( Bár – előrebocsátom – Gábor Ignác életműve – melynek megannyi gazdag árnyalatát a kötet dokumentumai most bemutatják - messze nem „csupán” annyi, hogy a rettenetesen tragikus halál, a vég felől „bontsuk fel”.) Az a bizonyos utolsó mondat az előszóban így hangzik: „Kedves olvasó, keresd hát te is azokat az emlékeket, mozzanatokat, melyek a te pályáddal, életutaddal, törekvéseiddel találkoznak!”
Az ismerkedésnél úgy illik, hogy bemutatkozzunk. Apró lépésekben adagoltam aktív életemben -- kicsit még ma is -- vidéki városokban és falvakban a nagy pedagógusok bölcs tapasztalatait, tanácsait. Talán olykor sikerült (sikerül) a magam morzsáit hozzátennem. Nyitva tartottam (tartom) szívem-szemem-fülem, s azt hittem megéreztem-megláttam-meghallottam, mi a dolgom pályám során. S most Bíró Ferenc és Szabó Ferenc könyvét olvasva a mulasztás fájó érzete uralkodott el rajtam. Hogy maradhatott ki Gábor Ignác szakmai munkálkodásomból, és mennyi még a bepótolhatatlan mulasztásom a bölcsesség és képesség tárházából? Jó, jó -- mindet nem tudom bejárni földi életem során – de a csúcsokat mégis kellene valahogy.
Kérem ezért az olvasót, legalább nézzen bele a kiadványba.
A szerzők kutatásra ösztönző jellegű írásukban Gábor Ignác életéről, munkásságáról, műfordításairól, egyéb írásairól, levelezéséről, pedagógiai tevékenységéről és emberi arculatáról adnak pontos és továbbkeresésre indító információkat. Szándékuk szerint „… a képekkel, dokumentumokkal bőven ellátott szemelvényes biográfia inkább a további kutatás lehetőségét szolgálja. Történészeknek, irodalomelméleti és irodalomtörténeti szakembereknek, társadalomkutatóknak kitűnő alkalom a 20. század magyar társadalmának tanulmányozására is.” (12. p.) Tökéletes munka erre a célra.
Továbbá arra is, ha magával Gábor Ignáccal kívánunk közelebbről megismerkedni. A humán tudományok polihisztora volt. Tizenkét nyelven tudott. Elévülhetetlen érdeme van a magyar verstan megújításában. Író, irodalomtudós, műfordító. Az ifjúság szellemi és testi fejlődése iránt elkötelezett és iskolateremtő pedagógus. (Tudtuk-e, hogy a cserkészetet megelőzően életre hívta a Vándordiák-mozgalmat, s hogy fővárosi Munkácsy utcai internátusában a korai reformpedagógiai elvek szerint folyt a nevelőmunka?  A társadalmi esélyegyenlőség megteremtésén fáradozó szociálpolitikus. Tornaoktató, földrajz, természetrajz, fizikatanár, de tanított ipari, technikai, társadalomtudományi, gazdászati ismereteket, az emberi együttműködés, szolidaritás, kölcsönös segítés módszereit. Foglalkozott a magyar és külhoni kultúrák és hagyományok feltárásával, ápolásával. Fiúinternátust vezetett négy évtizedig, gyerekek nyaraltatásával, étkeztetésével törődött saját költségére akár. Természetjárásra vitte a „vándordiákokat”. Szabadkőműves páholyban tevékenykedett, folyóiratokat, évkönyvet szerkesztett.
Műveit, tevékenységét a szerkesztők irodalomjegyzékben közlik, s a jószívű kedélyes, optimista, móriczosan joviális, kiapadhatatlan energiával rendelkező jelenségre emlékező leánya, tanítványai, tudóstársai és kortársai szavait is kötetbe gyűjtötték.
1945. január 10-én érte a halálos lövés a Liszt Ferenc téren. Csak néhány hét választotta el a szabadságtól.
Alig hihető a hosszú csönd körülötte.
Az utókornak tartozása van vele szemben. Most segítséget kaphatunk Bíró Ferenc és Szabó Ferenc könyvével, hogy lerójuk azt.

BÍRÓ Ferenc—SZABÓ Ferenc (vál., szerk.):  GÁBOR IGNÁC  Tudós és pedagógus Bp. Glória. 2009. 356. p.



 

Copyright © VEGA 2000 Bt. & Iskolakultúra