Németh László tanáreszménye

Absztrakt

Jókai Anna egy esszéjében ezt írta a pedagógus Németh Lászlóról: „A gyerekeket önálló gondolkodásra szorította. Az elvont fogalmakat érthetővé fordította, testközelbe hozta. De hogy teljességében mi a jó tanár titka, varázsa, nem hagyta receptül.” (Jókai, 2000. 66.) Ez a kijelentés mégsem teljesen helytálló. Ha arra gondolunk, hogy Németh László írt ugyan egy esszét A jó tanár címmel, de ebben nem tanári erénykatalógust vázolt fel, hanem az édesapjának állított emléket, még részben egyet is érthetnénk az írónő megállapításával. Németh László életművének a különböző darabjaiból, a pedagógiai és önéletrajzi esszéiből, beszédeiből, regényeiből és drámáiból azonban rekonstruálható egy határozott körvonalú tanáreszmény, amely a „modern szent” arcvonásait viseli. Hiba lenne azt gondolni, hogy ilyen tanárokkal csupán könyvek lapjain lehet találkozni, Németh több olyan tanárral is kapcsolatot tartott az élete során, akik megközelítették az általa megálmodott eszményt.